Washington District of Columbia

Tegnap megérkeztünk Washington DC-be, a repülőút többnyire rendben ment, eltekintve attól, hogy egy arab család közepében ültem, szóval izgalmas volt... :D Már kezdem megszokni a repülést amúgy, akármilyen nagy reptéren már simán eligazodunk.

A szállás tök jó, egy diákszállás, de a Fehér háztól két utcára vagyunk, szóval elég jó. Meg amúgy minden itt van egy helyen, olyan ez a Washington, mintha egy csomó emlékművet meg híres fontos épületet egybegyűjtöttek volna. Szinte rendes házak nincsenek is, csak óriási épületek.

Szóval tegnap délután még csak sétálgattunk a városban, ismerkedtünk a környékkel, Chinatownban vacsoráztunk, jó volt. :) Ja és este a szálláson találkoztunk két spontánmagyar kisfiúval, ők is táborból szabadultak, hajnalig meséltük, hogy hol mi volt. És eddig azt hittem, hogy nem történt sokminden az elmúlt három hónapban, de amikor elkezdtük mesélni, akkor jöttem rá, hogy mégis történt azért pár dolog...

Ma meg voltunk a Fehár háznál, valakit láttam az erkélyen, tuti Barack volt... :D Persze ott is találkoztunk magyarokkal. Aztán a Washington Monumentnél is. A WM egyébként totál olyan, mint Párizsban az Eiffel-torony. Felmész és látod az egész várost. Raj volt. Meg voltunk egy millió múzeumban, mert azok légkondisak voltak. :D De amúgy érdekes is volt... többnyire. Volt olyan, amit nem igazán értettünk, hogy ez most hogy kerül egy múzeumba. Gondolok itt a plafonról lógó Pikachura, vagy a történelmi múzeumban a gingko biloba fa levelére, ami nekünk konkrétan a házunk előtt van. :D Mondjuk nem lehet egyszerű szegényeknek a kétszáz éves történelmükből ennyi múzeumot csinálni...

Este meg voltunk moziban, Step up 3 háromdében. Először aggódtunk, hogy nem lesz jegy estére, aztán egyedül voltunk az egész moziban... :D De nagyon jó volt, elég jóféle pasi a főszereplő... :D

Holnapra maradt a Capitol, Madame Tussaud, meg még majd amit útközben találunk...

Hungarian chicken goulash

Szóval a felnőttek sokkal értelmesebbek, mint a gyerekek. Elég nekik egyszer elmondani bármit, és még ők köszönik meg, hogy segíthetnek. Ma minden kajánál volt segítségünk, amit nagyon értékeltünk, de sokszor tovább tart elmagyarázni, hogy mit kell csinálni, mint tényleg megcsinálni. Pláne ha közben még cseverészni is akarnak. És ők akartak.

Mondtuk, hogy Magyarországról jöttünk, erre mondta az egyik néni, hogy a fia is ott van Németországban... Ilyenkor olyan szívesen megkérdezném, hogy szerinted mi közünk hozzájuk??

Vacsorára még utoljára csináltunk valami igazán ütőset: paprikáscsirkét zsemlegombóccal és meggyes rétessel... :) Eredeti magyar paprikából, amit ajándékba hoztunk, de aztán inkább úgy döntöttünk, hogy megesszük... Van egy dal, amit akkor énekelnek, ha jó a kaja, és ki kell menni, és megtapsolnak. Na hát most énekelték. :) Az egyik lány mondta, hogy ezek után Magyarországra költözik, és minden nap ilyet fog enni. :D Na raj volt. De nagyon elfáradtunk, pedig este pakolni akartam, mert holnap indulunk Lakamagába, és még el se kezdtem összepakolni. :S De ketten megfőztünk kábé egy lakodalomnyi emberre, azért kicsit jók vagyunk.

Az igazgató azt mondta, visszavár minket jövőre is, mert mindig mosolygunk, és udvariasak vagyunk. Az eszébe se jutott, hogy "ha nem értem amit mondasz, akkor mosolygok, és remélem, hogy nem egy kérdés volt"-alapon mosolygunk... :) Mondtam neki, hogy csak főszakácsnak jövök vissza, főszakács fizetésért.

Holnap még reggelit kell csinálni, mondjuk kidobáljuk a maradék műzlit, aztán egyék. Aztán pakolás, és délután egy 4 órás út Lakamagába, ott alszunk, hétfőn pedig hajnalban megyünk a reptérre. :D:D

Bonajonce

Úristen. Elkezdődött a reunion hétvége, tele van a tábor enyhén idős emberekkel, de nem is ez a lényeg, hanem hogy találtam egy 2008-as évkönyvet, mondjuk azt eddig is tudtam, hogy voltak már itt magyarok, de hogy a konyhán voltak, és ketten voltak, és Panninak meg Áginak hívták őket, pont mint minket, na szerintem az durva. És Panni debreceni... lehet én vagyok? :S

Ja és estefelé ücsörögtünk a szobában, mikor hallottuk, hogy valaki éppen költözik be a motelbe. Bonajonce volt, akit múltkor Bana Jones-nak írtam (jólvanna, több értelmét láttam...) :D Megismert szerintem, mert kérdezte, hogy honnan is jöttem (vagy lehet, hogy az akcentusomból jött rá, hogy valami bibi van...) És énekelt nekünk dalokat meg gitározott, ő is a reunion hétvégére jött. :) Tök aranyos bácsi, vele vagyok a képen, éppen valami olyasmit magyarázott, hogy szeretne ő egér lenni abban a szobában, ahol majd mesélek a táborról. :)

Amúgy ma voltunk bankban, meg walmartban. A bankos kisfiúval addig csevegtünk, hogy elfelejtett ideadni 100 dollárt... hopsz megesik. Mikor szóltam rögtön ideadta. Nem tudom, hogy direkt volt-e, de szerintem tényleg csak nem figyelt, mindenesetre nem ez az első ilyen eset. Walmartban is nagyon okos voltam, kitaláltam előre, hogy mennyit költhetek, és csak kicsivel léptem túl, szóval nagyon büszke voltam magamra. (Na jó, lehet azért mert csak fél óránk volt bent, ami arra elég nagyjából, hogy a bejárattól a kasszáig jussak.) Az igazgatóh.néni vezetett, amitől nagyon izgalmas volt az egész, ugyanis múltkor ő volt az, aki a tornádóestén beragadt a sárba a terepjáróval, és betörte az anyósülésnél az ablakot is... Szóval nem éppen éreztem magam biztonságban az anyósülésen. :S Majdnem elütöttünk pár szarvast meg embert, de végülis túléltük.

Puding levágta tegnap a hajam, mert már chunky volt a vége, de szerintem jó lett, köszi! :)

Holnap chicken gulash-t csinálunk zsemlegombóccal és rétessel... :) Hadd örüljön a sok reunion. Ja mert amúgy Jessica tegnap vacsora előtt érkezett meg, és ma reggeli után el is ment, mert azt mondta, hogy nem bírja itt tovább, mert senki se szereti. :D Nem tudom mit várt, miután mindig kiabál az emberekkel, és ráadásul csak úgy itthagyott minket, hogy majd welcome bulival fogadjuk vagy mi, de nem baj, jobb nélküle.

Bana Jones és a magyar himnusz

Tegnap este CIT ceremony volt. A CIT-kból (Councelors In Training) lesznek majd később a councelorök. Van CIT 1 és CIT 2, és a végén jelképesen kapnak egy üvegcsében a tóban lévő vízből, és a parti homokból... és ha majd kiszárad a tó, akkor a CIT-k visszajönnek és feltöltik. Jaj de szép! :)

Jött Bana Jones, nagyon híres lehet, mert mindenki be volt zsongva. Az egyik councelor már majdnem sírt még mielőtt ideért. :) De amúgy tényleg jó volt, énekelt indiános dalokat, meg dobolt. Meg kihívott pár lányt, akik native amerikaiak voltak, és énekelt nekik. Amúgy utána jobban megnéztem őket, és tényleg indián fejük volt...

Na de valahogy megtudta, hogy mi meg magyarok vagyunk, úgyhogy minket is kihívott, és szabad volt elénekelni a magyar himnuszt. :) Borzasztó volt, nagyon magasan kezdtük, remegett a hangom, szóval áá. :D Az elején még röhögtem, a végére pedig már sírtam, pedig nem is olyan hosszú a himnusz. :) De itt vagyunk három hónapja, és soha senki nem kérte, hogy énekeljük el, ez a bácsi meg idejön és rögtön. Szóval már ez is fura volt, hogy itt annyira leszarja mindenki Magyarországot, mi meg ott élünk basszus. És a bácsitól kaptunk egy-egy plüssmacit. :) Tök aranyos volt.

Meg rájöttem, hogy amíg otthon voltam sose szerettem igazán Magyarországot, nem voltam nagyon büszke arra hogy magyar vagyok, mert most őszintén mire lettem volna? Mert ami ott megy, az kábé egy vicc. De innen nézve pont ezek a vicces dolgok hiányoznak, amiken egyszerre röhög az ország. Például a tornádónak mindenki egy hétig örült, hogy nálunk is történnek ilyen raj dolgok... :):)

Na mindegy, ma meg a gyerekek azt kérdezgették, hogy milyen indiánok vagyunk pontosan, mert a bácsi szerintem csak indián-leszármazottakat szokott énekeltetni... :D Mondtuk, hogy nem indiánok vagyunk, hanem magyarok, erre teljesen összezavarodtak. Szegények.

Jessica visszatért, egész rendes volt ma. Vagy azért mert rájött, hogy sokkal okosabbak vagyunk nála, mivel ketten elvezetünk egy konyhát minden tanulás nélkül, amire ő ki tudja milyen iskolát végzett, vagy lehet azért mert meghalt valakije, és ilyenkor az ember nem szól be minden kis dologért a másiknak. Lényegtelen, legalább holnap tovább alhatunk. :)

SP... kicsit másképp :D

Ha még egy hetet itt kéne maradni, biztos nekimennék az első fának itt az erdőben. Vagy én vagyok egyre hülyébb vagy a gyerekek... De inkább nem én. Egész délelőtt az ebédet csináltam, Shepherd's Pie volt, az darált tehén babbal meg kukoricával összekeverve, rajta krumplipüré és reszelt sajt. Mondjuk alapból fél órába telt mire lecsurgattam a húsról a ládányi vért. Na mindegy, szerintem a végeredmény nem lett olyan rossz, erre jönnek be a gyerekek hogy ők pínátbátör szendvicset akarnak inkább. Esküszöm holnap nem csinálok ebédet hanem kirakok nekik egy zacskó kenyeret, mogyoróvajat meg lekvárt, úgyis állandóan azt akarnak enni, nem értem egyáltalán minek kell főzni.

Na mindegy, már nem sokat kell kibírni, még csütörtökön dolgozunk (mondjuk akkor már Jessica is itt lesz...). Pénteken bankba megyünk meg vásárolni, az jó lesz (remélem Walmartba nem megyünk, mert attól már félek). Aztán még szombaton dolgozunk (akkor már nem gyerekek lesznek, hanem reunion hétvége lesz, vagyis akik régen itt dolgoztak vagy táboroztak, és mostmár felnőttek, ők jönnek majd nosztalgiázni). És vasárnap szerintem elvisznek minket az egyik Girl Scout táborba, amelyik Minneapolis mellett van, mert hétfőn reggel 7-kor indul a gépünk Washington DC-be, ami azt jelenti, hogy legalább 5-kor ott kell lenni a reptéren jaj...

Mondjuk annyira nem sajnáltatom magam, mert nem lesz az olyan rossz, ha már egyszer ott leszünk. :D Szerintem hétfőn először a Fehér Házba megyünk, mert a szállásunk ott van tőle két utcára, meg amúgyis az a legjobb. Mondjuk be nem lehet menni, mert arra valami 11 hónappal előre kell foglalni, az meg már kicsit elmúlt, de nem baj, megnézzük kívülről. Aztán kedden megyünk a Washington Monumentre, az az a nagy rúd a város közepén. :D Tovább még nincs terv, de van pár célpont. :)

Ne fürgyé le

A konyhában ma olyanféle időjárás volt, hogy a padlóra lecsapódott a pára, és olyan volt, mintha felmostunk volna. A légkondit már be se kapcsoltam, mert semmit sem hűt. A mosogatóból egy az egyben kiszállt a gőz minden nyitásnál, és ellepte a konyhát, közben persze nem egy helyben álltam, hanem szaladgáltam össze-vissza, mint valami egér. Estére enyhén folyt rólam a víz. :D

Itt amúgy nem divat a mindennapfürdés, mondjuk mi fürdünk, mert európaiak vagyunk, de a többség nem. Van egy napirend a falon, mindenki feliratkozhat, hogy mikor igényli a fürdőt... na ezen lehet követni, hogy ki mikor fürdött, és hát elég kiábrándító. :S Fúj.

Megkaptuk az utolsó csekkünket is, kicsit kevesebb, mint amire számítottunk. Előszedtük a bőrönd aljából a szerződésünket, nézegettük, és végülis így is lehet értelmezni... meg nem sokkal kevesebb de azért na. Mindenesetre nem sajnálok senkit a Campleadersnél... többet kaptak értem, mint én magam... Persze nem gáz, mert tudtam a feltételeket amikor kijöttem, meg beleegyeztem, de azért azt most sikerült megállapítanom, hogy jóféle pénz gyűlhet oda...

Már nem sok van

Nahát ma letelt a 11. hetünk, jee. :D Kicsit el vagyok fáradva, még így is hogy most ebben az új rendszerben, hogy egyikünk csinál ebédet, másikunk meg vacsit, van kábé fél nap szünetem minden nap. :P De azért egyedül nehezebb, jobban oda kell figyelni. Ma nekem elméletileg az igazgató lett volna a segítségem vacsinál... de végül valami dolga volt, nem is bántam, hogy nem jött, fura lett volna neki mondani, hogy mossálmár egy karton szőlőt, meg ilyenek... :D

Ma az egyik kislány azt mondta hogy én vagyok a coolest cook ever... :) csak azért mert csináltam sokféle pizzát, tettem rá paradicsomot, kaliforniai paprikát, megszórtam bazsalikommal meg oregánóval... hmm nyami! Jessicáék sose tesznek rá semmit csak sajtot meg szalámit. Rajtuk mondjuk nem nehéz túltenni. :)

Az egerek hivatalosan is átvették az irányítást a konyhában. Ott szaladgálnak, én meg alig merek már hozzáérni valamihez, kicsit nehéz így főzni. Nem nyúlok bele egy olyan dobozba se, amibe nem látok bele, satöbbi. :D De már tiszta paranoiás lettem, ott is látom az egeret ahol nincs... :D

Jaj már nagyon várom NY-ot, ma kinyomtattuk a jegyeinket, kezdem elhinni, hogy tényleg megyünk! :):)

Asztalok, habparti, Ashland

Tegnap éjszaka valaki poénból kipakolta az összes asztalt az ebédlőből az udvarra... :D :D Egyből az jutott eszembe, amikor gólyatáborban egyik reggelre az összes matrac egy ház tetején volt... :D Na az igazgatóhelyettes néninek viszont nem tetszett ez annyira, mondjuk neki általában nem sok minden tetszik, de ez még a szokásosnál is kevésbé tetszett. Teljesen kiakadt, hogy ez nem vicces (nem értem, miért). :D

Fél órába telt, mire bepakolták az asztalokat. Akárki is rakta ki őket, nem kevés munka volt vele. :D Egyszercsak bejön az igazgatóh.néni a konyhába, kérdezi tőlem, hogy bemehet-e a hűtőkamrába sikítani egyet... :D:D:D Háát megkérdeztem már, hogy mi a baj, azt hittem van valami, de még mindig az asztalokon volt kiakadva. :D

Aztán véletlenül elfelejtettük elzárni a mosogatót, és akkora habtenger lett, hogy nem volt más lehetőség, el kellett kezdenünk habpartizni. :D Na erre megint pont akkor jött be a néni, gondoltuk, hogy most aztán vége, mehetünk haza a következő géppel, viszlát nyújork... de nem. :D Lefényképezett minket a mobiljával, és mondta, hogy folytassuk nyugodtan, a konyhában is lehet jól érezni magunkat... ki érti ezt? :) (Ki tudja, hova rakja fel a képet... lehet megy daily shitre.:D)

Délután pedig voltunk Ashlandben, ami egy félórára van innen, és a Nagy-tavak partján van. Elég szép volt. :) Utána Walmart, nem akartam venni semmit, de azért mégis sikerült pár kihagyhatatlan alapszükségletű dolgot beszereznem. :)

Kolbász juharsziruppal

A mai nap folyamán többször is elgondolkoztam azon, hogy vajon itt senki se normális-e... Az első az volt, amikor a reggelinél a tojáshoz, kolbászhoz és a krumplihoz az egyik gyerek juharszirupot kért. Jó. Aztán vacsoránál az egyik councelor kiverte a hisztit, mert nem csináltam vega kaját külön. A poén, hogy véletlenül pont tudom, hogy az a csaj nem is vega, mert mikor a MOA-ban voltunk, ott ette előttem a barbecue-s húsos szendvicsét... Mellesleg a csirkemellet milyen vega kajával lehet helyettesíteni? Semmivel. Mert az egy dolog, hogy van vega bacon, meg vega kolbász (ami már magában paradox, mert aki vega az ne egyen ilyeneket).

Ebédre meatloaf volt. Puding nem tudta előkészíteni, mert olyan szinten büdös volt a hús, hogy rosszul lett tőle. Én segítettem, de komolyan olyan volt összekeverni a darálthúst a többi jószággal, mintha egy kéthete megdöglött állat belső szerveiben túrkáltam volna... :S Örök élmény marad, az biztos.

Vacsorát amúgy a nővérkék segítettek csinálni, szóval ismét biztonságban érezhettem magam. De mondták, hogy inkább ne égessem meg ma magam, mert nincs kedvük már papírmunkát csinálni. :) Ja meg kalóz hét van, és ma beöltöztek mindenféle kalóznak, meg a földről ettek... :D Nagyon kreatív ötlet, csak az volt vele a baj, hogy utána moshattuk a sok tálcát.

Szóval estére már kicsit ingerült voltam... :) Volt Campfire, csomó mindenkinek utolsó, szóval szinte megható volt...

The nice ones...

Ma megint nagyon fárasztó nap volt. Alapból úgy volt, hogy ez Cheryl utolsó napja, még Jessicával hárman is nehéz lett volna, de ebéd után bejelentette, hogy ő most hazamegy, mert meghalt valakije. :( Mondjuk sajnáltam, meg teljesen érthető, hogy hazamegy, de most itt vagyunk csütörtök, péntek, szombat, vasárnap, hétfő tök egyedül...

Ja és kiderült ám, hogy mennyit keresnek: 150 $-t egy nap! Az több, mint 30.000 Huf... ehhez képest mi mennyit keresünk? Hát kevesebbet... És ugyanazt csináljuk, mint ők, sőt még többet, mert mi csak ketten vagyunk itt, szóval... kicsit idegesítő, na mindegy.

A gyerekek úgy hívnak minket, hogy a 'nice ones'... :) Vagyis mi vagyunk az aranyos szakácsnénik, Jessicáék pedig a gonoszak. Haha. :D Mindigis gondoltam, hogy aranyos vagyok, örülök, hogy ez másoknak is feltűnt végre! :)

Amúgy már csak 11 nap munka. Azt a 11 hét után már meg se érzem... :) Mennék már New Yorkba, meg hazaaa!

A vég kezdete

Ma megvolt az első szomorú búcsúzkodás, az amerikaiak elkezdtek hazamenni, mert itt már jövő héten kezdődik az iskola. Szóval innentől már olyan vége-hangulata van az egésznek, ami jó is, mert már várom az utazást, meg hogy hazamenjek, de rossz is, mert most kezdünk rájönni, hogy mennyire megszoktuk egymást, és hiányozni fog mindenki, és lehet hogy soha többé nem találkozunk... :(

Ja, reggel bementem a kamrába a kis köténykémért... :) Puding meg jött utánam, és amikor bejött közölte, hogy ne sikítsak, csak fussak ki de nagyon gyorsan! Esküszöm éreztem, hogy egér lesz, mert már a villanyt is óvatosan kapcsoltam fel, már napok óta hallom őket reggelente kaparászni... :S:S De most konkrétan ott szemezett velünk a polcon. Megrágott egy csomó műzlit, fúj! Kitettünk mégtöbb egércsapdát... otthon sajtot teszünk bele, itt mogyoróvajat. Még jó, hogy holnap szabadnapom van, így nem nekem kell majd reggel megtalálni a halott egeret... :S

Ma nagyjából ennyi történt, holnap szabadnapom van, délelőtt alszok, délután pedig lemegyek a partra szerintem. Bár nagyon hideg volt ma is...

Food Fight

Liz kitalálta, hogy úgy könnyíti meg hétvégéinket, hogy reggelit ugyan ketten csinálunk Pudinggal, de ebédet és vacsorát csak az egyikünk, és segít nekünk valaki. Alapból szerintem ez egy elég jó ötlet! :) Így azért nem fáradtunk el annyira...

Nekem tegnap este a Horse Staff segített. :) Amit onnan lehetett észrevenni, hogy mikor bejöttek a konyhába, az egészet ellepte az ázott lószarszag... :D Meg amikor odaégett a kaja, csak annyit mondtak, hogy "bad horse..." :D Meg mivel kicsit több tésztát főztünk a kelleténél (kb. háromszoros adagot), Frackles minden gyerekre rákiabált, hogy egyen tésztát!! :D:D Szegények...

Aztán vacsi után spontán kajacsata indult, amikor feltettem a kérdést, hogy amúgy mit csináljunk a kábé száz emberre elég kimaradt tésztával?? :D Kicsit sokat főztünk... de inkább több legyen, minthogy valakinek ne jusson. :)

Ja, és ki lehet röhögni, de elvágtam az ujjam egy szál tésztával... :S De úgy, hogy vérzett! Puding látta el a sebemet a konyhai elsősegélydobozból. :) Meg megégettem a karomat, a Hungarian Jelly Cake-kel, amit desszertnek csináltam. Szerintem ízlett az embereknek, ahhoz képest, hogy azért csináltuk, mert már nem nagyon volt más alapanyagunk (hála Jessica rendeséli módszereinek...).

Jó volt

Pénteken voltunk Duluthban, Gagával, Veggie-vel, Reeffel és Dory-val, vagyis a Waterfront Staffal. Szóval nyugodt voltam, hogy ha belefulladok a shoppingolásba, lesz, aki megment... :D

Reggel indultunk, miután mindenki felkelt, és megnézte a fészbukját. Aztán reggeliztünk abban a Dinerben, ahol múltkor is voltunk. Annyian voltak, hogy fél órát kellett várni asztalra, pedig egy átlagos péntek reggel volt. De addig kávéztunk, és istenifinom kávét ittunk, fehércsokis-szedres-málnást... nyam! :) Aztán New York Breakfast Sandwich-et ettünk reggelire, volt benne pár tükörtojás, bacon, meg valami csípős sajt.

Végre valódi kajával a hasunkban, fürdőruhával a táskánkban elindultunk a duluth-i bícsre. Kisebb akadályba ütköztünk viszont: szakadt az eső. De olyan szinten, hogy meg kellett állni a kocsival, mert azt se láttuk, hova megyünk. Szóval a fürdésről ennyit, azért nagyjából szétnéztünk, aztán pedig shoppingoltunk. Az egész város be van építve skyway-jel, vagyis a házak össze vannak kötve a levegőben üvegfolyosókkal, hogy ne kelljen az úton kószálni. Így az egész olyan, mint egy hatalmas bevásárlóközpont.

Ettünk fagyit, három féle méret közül lehetett választani: like it, love it és gotta have it. :D Én a legkisebbet kértem, azt se bírtam megenni. És úgy csinálták a fagyit, hogy választottam egy gombócot, a kislány szétlapította, lehetett választani bele csomóféle tölteléket (gyömölcsöket, csokikat...) és akkor törte össze őket, belerakta, és visszaformálta gömbbé. :) Nagyon menő volt. Ilyet például otthon is simán lehetne csinálni, semmivel nem vagyunk kevesebbek, csak lehet egy kis kreativitással...

Este még át akartunk menni Ashlandbe, de félúton visszafordultunk, mert tényleg annyira esett. De jó volt, hallgattunk zenét meg partiztunk a kocsiban... :D Este meg kb. 8-kor belaudtunk, nem is emlékszem, mikor aludtam el utoljára 8-kor, talán ovis koromban. :)

Jó lesz

Majdnem megöltünk egy gyereket, mert szegény allergiás a mogyoróra és társaira, mi meg mogyorót tettünk a délutáni snackbe, amit a gyerekek kézzel ettek, és aztán összetapogattak mindent, szóval le kellett fertőtleníteni az egész ebédlőt. Még jó, hogy vacsorára pedig megcsináltam 15 tál salátát napraforgómaggal, és ki se tehettük őket az ebédlőbe... Amúgyis itt mindenki mindenre allergiás, kezdem már unni. Ha allergiás ne egye meg azt amire allergiás, de miért kell ennyit kínlódni??

Amúgy meg arra jöttem rá, olyan ez az egész tábor, mint valami valóságshow, összezárnak csomó idegen embert három hónapra, aztán alkalmazkodjanak egymáshoz... nem csoda, hogy ennyi dráma van. Mondjuk most Jessica meg Liz kibékült, szerintem Liz volt az okosabb, mert eddig mosolyszünetet tartottak, nem is beszéltek. De Liz szerintem úgy ment be Jessicához beszélni, hogy most vagy kirúgja, vagy kibékülnek, mert előtte kérdezgette a többieket, hogy ha Jessica nem lenne, csak mi lennénk ketten Pudinggal, akkor ugye segítenének nekünk? De sajnos ez nem következett be, bár most egész jól megvagyunk, de azért jobban érezném magam tripla fizetéssel. :D

Holnap megyünk kirándulniiii! :):) Még nem tudom, hova. Vagy Ashlandbe a beachre, vagy Duluthba. De bármelyik lesz, jó lesz. :)

Peace

Na hát tegnap visszajöttek a hosszúhétvégéjükről Jessicáék, és rögtön összezörrentünk, mert egy óra szünetet akartak adni délután, ahhoz képest, hogy reggel óra dolgoztunk, meg egész hétvégén is dolgoztunk, és alapból két óra jár minden nap. Szóval visszafelé megint útbaejtettük az igazgatói irodát, jó volt, mert nem érkezett meg a fizunk a számlára, és úgy tettünk, mintha csak aziránt érdeklődnénk. :D De véletlenül ott volt egy kislány, akivel jóban vagyunk, és megkérdezte, hogy vagyunk meg ilyesmi. Puding pedig elsírta magát, mert tényleg nagyon fáradtak voltunk. Az igazgató persze megkérdezte, hogy mi a baj, és aztán beszélt is Jessicáékkal, és így kaptunk még egy óra szünetet, ami nem sok, de akkor minden percnek örültünk.

De este vacsora után, leültünk négyen, és megbeszéltük a dolgokat értelmesen, mert azért ezt így sokáig nem lehetett volna csinálni. És végülis szerintem jutottunk is eredményre, legalább annyira, hogy megkaptuk a heti másfél szabadnapunkat, a felet mára (11-ig aludtunk), az egészet meg én péntekre kaptam, ami azért jó, mert pénteken sok embernek van offja, és tuti fogunk menni valahova. :):)

Ma pedig tök kedvesek voltak, egész nap csokikat meg cukrokat kaptunk tőlük így randomban. Jobb azért a békesség. :) Sőt munka után segítettek befejezni a mosogatást, és visszavittek minket a motelbe a Cheryl bőrüléses terepjárójával, amit még mindig nem tudok felfogni...

Ja, amúgy vannak idegesítő dolgaik az amerikaiaknak úgy általában. Például éjszakára mindig bekapcsolva kell hagyni annak a nagy sütőnek a ventilátorát, ami a konyhában van, hogy reggelre hátha lehűti a konyhát. DE NA! Reggel amúgy is olyan hideg van, hogy pulcsiban megyünk, meg két ventilátort is otthagyunk négyes fokozaton... Akkora pazarlás megy. Meg szelektíven gyűjtjük a hulladékot, aztán az udvaron mindent beledobálunk egy nagy konténerbe... mondjuk ez otthon is így megy.

Na mára ennyi. Nagyon meleg van... Ilyenkor szokott jönni a tornádó, remélem most nem lesz, nincs kedvem pincézni.

Tornádó 3

Nagyon fárasztó volt a hétvége, kezdődött azzal, hogy szombaton 5-kor keltünk, egész nap dolgoztunk, de komolyan, alig ültünk le egy kicsit pihenni, mert megint ketten voltunk vagy 80 emberre... Aztán mikor végeztünk, Liz megkért minket, hogy tartsunk már előadást a gyerekeknek Magyarországról. Hát persze, szívesen, csak ahhoz volt kedvem, de megtartottuk... Volt a gyerekek közt egy kislány, akit Ilusnak hívtak, mert az apukája magyar. Kicsi a világ. :)

Na ennek este fél 10-kor lett vége, akkor visszahoztak minket kocsival, mert elkezdett esni a jégeső. Alig vártam, hogy megfürödhessek és alhassak, erre pont mikor már majdnem elaludtunk, jött az igazgató-helyettes, hogy tornádóriasztás van, elvisz minket kocsival az óvóhelyre... Fel se nagyon fogtuk, hogy mi történik (Puding például magyarul válaszolt neki:D), mert még félig aludtunk, fogtam a kispárnámat meg a zseblámpámat, és mentünk. Azt sajnálom, hogy a fényképezőgépet nem vittem, mert azokat a fejeket érdemes lett volna megörökíteni. :D Na majd legközelebb, biztos lesz még pinceparti...

Aztán közölték, hogy ott kell aludni, nem mehetünk vissza egész éjszaka. Na akkor már kezdtem elveszíteni a türelmemet, de végül szerencsére rájöttünk, hogy van egy staff szoba, ami szintén tornado shelter, és ott nem visítozik ötszázmillió gyerek. Szóval végül ott aludtunk a kanapén. Jó volt.

Reggel meg keltünk megint ötkor, az meg mégjobb volt. Vissza kellett sétálni a motelbe (kb. negyed óra séta), mert át kellett öltöznünk. Sötét volt, köd volt, és még találkoztunk két őzzel is. Kicsit megijedtünk. Na a lényeg, hogy csináltunk reggelit, és mindenki nagyon hálás volt érte. :)

Délután viszont elmentünk kajálni, van itt kb. 5 perc kocsiútra egy Diner, ami úgy van berendezve, mint a régi amerikai éttermek. :D Ittam peanutbutter milkshake-et, nagyon fini volt, csak sok volt, meg se bírtam inni az egészet. Meg amúgyis már olyan kövér vagyok, hogy majd a repülőn fizetni kell a túlsúlyomért... (Nem igaz...) :D

Újítások

Szereltek be légkondit a konyhába, ezért becsuktuk az összes ablakot, és ezért az összes gőz, ami kiszáll a mosogatógépből, az bentmarad, és ezért olyan szinten szauna van a konyhában, hogy komolyan szerintem belőlem már az összes méreganyag kiszállt! De az ablakot nem lehet kinyitni, mert légkondi van...

A másik újítás, hogy mindenhova egércsapdákat tettek a konyhában, szóval minden reggel van legalább egy kisegér benne. Teljesen megnyugtató amúgy, hogy éjszaka ellepik az egerek a konyhát. Ja és persze nem viszi ki senki a halott egeret, hanem megvárjuk a karbantartóbácsit, így legalább nézhetjük egész nap. A mai ráadásul nem halt meg teljesen, mert csak a hasát csapta be, ott haldoklott, így kezdődött a nap. Aztán egy madár nekirepült az ablaknak, és meghalt. Azzal se tudtunk mit csinálni, hát már kezdtem megijedni komolyan.

Cheryl, a szakácsnéni akkorákat büfög folyamatosan! :D Mindig röhögünk rajta, ő is röhög magán, de azért érdekes... Ja, és azzal magyarázza, hogy a németeknél a büfögés annak a jele, hogy jó volt a kaja... :D Csak mi kicsit arrébb vagyunk, na mindegy.

Este meg ugráltunk a tóba, megtanítottak nagyjából fejest ugrani. Mert amúgy a Waterfront Director kislány a szomszédunk a motelben, és bármikor lemehetünk vele a partra, jófej. :)

Jessica múltkor beszólt, hogy nem fedjük le rendesen a dolgokat a hűtőben, na erre most ő nem fedte le a juharszirupot, és 11 üveggel ki kellett dobni, mert behangyásodott! :D Jee.

Ja, és beléptünk a bűvös utolsó három hétbe. :D Egész más érzés így dolgozni. :) Elkezdtük foglalgatni a jegyeket is a Szabiszobira :), az Empire State Buildingre, és a Washington Monumentre (ami amúgy ingyenes, de foglalni kell).

A negyedik állam

Ma voltunk kirándulni, mert páran ötnapos kenutúrára mentek, és elvittük őket az indulóhelyig, ami két és fél órára van innen. De nekünk meg bankba kellett menni, úgyhogy mentünk velük. Lizzel hárman jöttünk viszafelé, megálltunk egy Subwayben ebédelni, nagyon cuki kis Subway volt, nem olyan, mint otthon, kis faházban volt, és mindenféle virág volt elé ültetve, nagyon aranyos volt.

Meg útközben láttunk sok fesztivált, de ilyeneket, hogy Cranberry Festival, meg hasonlók... Elképzeltem, mikor lenne otthon akkora tömeg egy Áfonya Fesztiválon, hogy a környéken se lehet parkolni... :)

Egyébként átmentünk Michigan államba is, ott raktuk le a kenusokat, szóval ez a negyedik állam ahol voltam: New York, Minnesota, Wisconsin és Michigan. :P Visszafelé pedig megálltunk Ashlandben, van ott egy nagyon szép kis tópart a Nagy-tavak partján, a túlparton már Kanada volt (addig persze nem láttunk el... nem véletlenül hívják nagynak a tavat...)

Ja meg persze Walmartba is mentünk. Vettem is pár dolgot, csokit, gumicukrot, hapjpakolást, meg persze raj pólót, csőrike van rajta egy rózsaszín szemüvegben, és az van ráírva, hogy Smart Chicks Rule! Hát most mondjátok, hogy nem volt rá szükségem! :D

A dráma folytatódik

Szóval nem tudom mit mondhatott tegnap Liz Jessicáéknak, de nekik valahogy az jött le az egészből, hogy mi többet akarunk főzni... :D ... :D ... Próbáltam visszaemlékezni arra a szituációra, amikor én azt mondtam, hogy többet akarok főzni, de valahogy nem sikerült... Olyan ez, mint az a telefonos játék, hogy súgok neked valamit, te meg mást értesz belőle, és mást súgsz tovább, és a végére valami egészen más jön ki. Nem értem, hogy abból, hogy miért mennek haza hétvégén 4 napra (ami egy elég tágan értelmezett hétvége...) hogy jutottunk el oda, hogy mi többet akarunk főzni a konyhában. Szóval reggel J közölte, hogy megcsinálhatjuk az ebédet (meatloaf volt ebédre, amit amúgy csak büdöshúsnak hívunk), és így a délelőtti szünetünk valahogy nem lett megtartva... Ha ez valami büntetés, akkor elég gyérre sikerült, valami kreatívabbat is kitalálhattak volna.

Meg nem tudom, milyen csapatépítő tréninget nyomhatott nekik Liz hirtelen, de újfajta módszereik vannak: Jessica munkálkodik Pudinggal, és meg Cherylnek segítek. Eddig ők is együtt csináltak mindent, meg mi is. Majd meglátjuk, hogy jobb lesz-e így.

Cheryl elhozta a lányát is erre a hétre, kábé 13 éves lehet, mert a kedvenc énekese Miley Cyrus. :D De szegény többet hátráltat, mint segít. Azt meg mégse mondja az ember a főnökének, hogy hé vidd már arrébb a gyereked... úgyhogy annyi a cél, hogy minél kevesebb kárt csináljon.

Az első képen éppen köralakot próbálok formálni a homlokomra, ne kérdezzétek miért. A másikon pedig Cheryl lányával vagyunk lefényképezve, mert este átjött 'partizni' a szobánkba, jó volt hallgattunk Demi Lovatot meg Justin Biebert. Úgyis lassan ők lesznek a kedvenceim nekem is...

Anya, írtam e-mailt, elég fontos úgyhogy ha nem egy hét múlva olvasnátok el, annak örülnék. :)

Dráma a konyhában

Jól indult a nap, megint 5-kor keltünk... de most péntekig alhatunk megint nagyon sokáig (6-ig...). Szóval ebédre desszertnek csináltam brownie-t 125 emberre, hát szép adag lett... :) És nem hűlt ki rendesen, szóval kicsit gusztustalanul jött ki a tepsiből, de nagyon imádták a gyerekek. Az egyik azt mondta, hogy sose eszik brownie-t, de ezt megette. :D

Délután jött a nap dráma-része. :D Visszajöttek Jessicáék, először örültünk nekik, aztán közölték a beosztásunkat erre a hétre, akkor már nem nagyon. Ilyet találtak ki, hogy 'lunch off' meg 'dinner off', vagyis egy kajára nem kell bemennünk dolgozni. Ez milyen szabadidő? Kérdeztük Jessicát, hogy amúgy hol a másfél nap szabadnapunk, mert nem igazán látjuk. Erre közölte, hogy nem kaphatunk annyit, mert kevesen vagyunk a konyhán... Akkor ők minek mennek haza hétvégén 4 napra, ha még velük is kevesen vagyunk??
Nem tudom milyen arckifejezést vágtunk, de szerintem rájöttek belőle, hogy ha így folytatják, akkor hamar kikerülnek a barátság-körünkből... :D Szinte futottak utánunk, hogy najó akkor holnap mindketten szabadnaposok vagytok. Ok.
Azért mi megemlítettük ezt az igazgatónak, úgyis éppen útbaesett az iroda :), mert hétvégén azért tényleg nagyon sokat dolgoztunk! Szerencsére Puding el is sírta magát, szóval nagyon hatásos volt. Mondta az igazgató, hogy amúgy is beszélni akart Jessicáékkal már a dolgokról.
Így most mindketten szerdán leszünk offon, és Liz (az igazgató) elvisz minket Duluthba valószínűleg, mert úgyis ment volna kirándulni. :D Szóval mi nagyon jól jöttünk ki az egészből.

Este pedig levezetésnek úsztunk a tóban, meg ugráltunk, de megharapott egy hal, úgyhogy kijöttem, és néztük a naplementét. :)

Pinky is Amazing

Van egy játék a táborban, olyasmi, mint otthon mikor mikuláskor kihúzzuk valakinek a nevét, és ajándékot kell neki csinálni, csak itt 5 héten keresztül tart a játék. Minden héten csinálni kell valami kis meglepetést a Tilly friend-ednek (fogalmam sincs mit jelent a szó). És én a tillymtől ezt a feliratot kaptam az ebédlőben a táblára... :D Később azért kiegészült még jópár felirattal, a nap végére már tele volt a tábla, persze mindenki minket írt fel. :)

Holnap jönnek vissza Cherylék, azért jobb lesz így sokkal, több szabadidőnk lesz meg minden. Mondjuk szerintem elég szépen helytálltunk hétvégén. Senki sem halt éhen... Az egyik szülő meg is kérdezte, hogy miből van a spagetti-szósz... Nem volt szívem azt mondani neki, hogy hát konzervből. :D Mondtam, hogy van benne paradicsom, meg fűszerek... ami igaz is, mert raktunk bele pár dolgot így találomra. De az ilyen ember mit ehet otthon, aki ennyire el van ájulva a tábori kajától? Azért jól esett, hogy legalább megdicsért minket, meg megköszönte a kaját, elég udvarias népség van most itt. Mondjuk a buszukkal majdnem elütöttek minket az erdő közepén... :D Valahogy ők se számítottak ránk, meg mi se rájuk. De még időben meghallottuk azért, hogy jön egy busz. :D