Félidő

Ma vagyok itt 6 hete, még 6 hetet dolgozunk, 1-et utazok, és megyek hazaa! :) Amúgy itt se rossz, csak kicsit hosszúnak tűnik még, hogy ugyanennyi hátravan...

Az elmúlt két napban rengeteg minden történt, tegnap egész nap szabadnapunk volt, ma meg egy fél. Tegnapelőtt este Crayola kérdezte, hogy ki akar vele keresztény koncertre menni. Hát úgy voltam vele, hogy bárhova csak el innen... :D Szóval Crayola, Silver és én bementünk Willmarba a koncertre. Én úgy képzeltem el, hogy majd valami templomban hallelujázunk... Erre egy olyan fesztiválra mentünk, mint mondjuk a sziget, csak sokkal jobb volt. És mindez a szomszéd városkában, a helyi gimi udvarán. Szóval fényképeztem igazi amerikai High Schoolt, pont mint a filmekben. És mivel itt a fesztiválokra is nagy terepjárókkal mennek az emberek, a legtöbb sátor előtt volt egy-két kanapé is, ott iszogattak, tök jó volt.

Tegnap délelőtt bebicikliztünk Spicerbe, nem volt hosszú az út, de nagyon nagyon meleg volt. A postán a néni át akarta verni a kis túrista fejemet 15 $-al. Már majdnem elindultunk, mikor elkezdtem számolgatni (még jó, hogy közgázra járok...), és mikor visszamentem reklamálni, pontosan tudta, hogy mennyi hiányzik, szóval erről ennyit... Itt is van ilyen, nem csak otthon.

Aztán vásároltunk, a boltban egy külön ember volt arra, hogy megkérdezze a kasszánál, hogy papír vagy műanyag zacsit kérek... De amúgy itt mindig az eladók is megkérdezik, hogy vagyunk, csevegnek velünk, meg ilyesmi. A bicikliket sose lakatoltuk, csak otthagytuk az utcán. A kocsikat se zárják.

Aztán fagyiztunk a Dairy Queenben, óriási fagyit ettem, már érzem is, hogy átváltozott hájjá. :) Nem baj, ennyi kellett, különben nem bírtam volna visszabiciklizni.

Este meg a meccs. Én esküszöm megkérdeztem, hogy nem kell előre jegyet foglalni? Á nem, itt sose adják el az összes jegyet. De közben olvastam, hogy Amerikában a baseball azért nemzeti sport, mert a meccsek látogatottsága nagyobb, mint az összes többi sportágé összesen. Persze elfogyott a jegy, és csak a drágábból maradt, de nem baj, legalább ültünk. :) Ami azért nem mindegy, mert 3 és fél órás volt a meccs. Magáról a baseballról annyi a véleményem, hogy nem egy látványos dolog (nyilván ha értettük volna a szabályokat, akkor izgalmasabb), de a hangulat így is nagyon ott volt. Nagyon jó volt az egész. A hetedik "menet" után minden egyes baseball meccsen felállva énekel egy dalt a közönség 1908 óta. Az a címe, hogy Take Me Out to the Ball Game. Nem tudtuk a szöveget, de mondták előtte, hogy ez lesz, de annyira jó volt, mikor 40.000 ember egyszerre kezdte el énekelni.

Meg itt a szurkolók se verekedtek össze a meccs után. Amúgy valamilyen szempontból itt értelmesebbek az emberek. Számolni egyáltalán nem tudnak, ami az USÁ-n kívül van, arról nem sokat tudnak, de valahogy jobban felfogják ezeket a dolgokat, betartják a szabályokat, meg ilyesmi. Mondjuk máshogy nem is lehetne ezt a nagy országot rendben tartani, ha mindenki azt csinálna, amit hirtelen kigondol.