City of New York

Szóval New Yorkban az első napunkon mi mást néztünk volna meg, mint a Szabiszobit. Ezt tűnt mind közül a leghihetetlenebbnek. Amikor mutatják a filmekben, ott köröznek a kamerával a szabadságszobor körül, és olyan hatalmasnak tűnik... Mi New Yorkban általában szemre tájékozódtunk, ami azt jelenti, hogy bármit kerestünk az nyilvánvalóan hatalmas volt, tehát nem kellett hozzá térkép, hogy megtaláljuk. De a szabadságszobor sokkal kisebb, mint gondoltam. Azt hittük, hogy ha majd közeledünk a hajóval, akkor megnő... :D De nem nőtt igazából. Ettől függetlenül nagyon nagy élmény volt.

New Yorkban egyébként couchsurfingeltünk, ami azt jelenti, hogy emberek felajánlják, hogy alhatunk náluk ingyen. :) Ha egyedül lettem volna, lehet nem próbálom ki, de így hogy hárman voltunk, nem tűnt olyan vészesnek. Ráadásul két egyetemista srác "fogadott" be minket, és aranyosak voltak, nemhogy nem gyilkoltak meg minket éjszaka, amíg alszunk, de még söröztünk (mert ugye mi nem vehettünk magunknak 21 év alatt) és videójátékoztunk is velük. :) Szóval thank you, guys!

Mindenhova metróval mentünk, vettünk egy egyhetes bérletet kb. $20-ért, és azzal elvoltunk. Bárhova el lehet jutni metróval. És tapasztalatból mondom, hogy Pesten nehezebb metrózni, mint New Yorkban...

Voltunk a Trinity Church-ben, a Wall Streeten, Ellis Islanden, Sturbacks-ban (szinte minden nap itt kezdtünk, mert Starbucks-ban van minden, ami kell: wifi, kávé és wc), láttunk sárga taxit, fényképezkedtünk a Times Square-en rendőrökkel (és matrózokkal is...:P).



Harmadik nap mentünk ki az Óceánpartra. Ahhoz képest, hogy akkora szél volt, hogy alig lehetett bemenni a vízbe, elég jól éreztük magunkat. Akkora hullámok voltak... :D Másnap jött a Central Park és a Brookly Bridge. A Brookly Bridge vagy 5 éve ott virít a falamon, tök fura érzés volt átsétálni rajta. Majdnem 2 km a híd, úgyhogy visszafelé már metróval mentünk...



Következő napra jutott a World Trade Center helye. Nem igazán tudtuk, hogy mit kell keresni, hogy mi van most a helyén, de térképpel megtaláltuk, és egy nagy építkezés volt ott, meg rajzok, hogy hogy fog kinézni: előreláthatólag egy lyuk lesz a helyén, egy emlékhely, ahol szépen ki lesznek építve lépcsők, vízesések, stb. Voltunk még a Fame of Fashion-ön, ez egy olyan utca, mint Hollywoodban, ahol minden sztárnak van egy csillaga, csak itt a divat nagy alakjainak volt. És tuti volt valami esemény, mert kétméteres csajok szaladgáltak ki-be a szomszéd Starbucksban... :D Sétáltunk a 5th Avenue-n, és voltunk a hivatalosan is a világ legnagyobb áruházában: a Macey's-ben. Hát... tényleg nagy volt. Egész emeletnyi táskák... aztán a következőn ruhák, de rengeteg... áá. :)



New york-i kalandjainkat az Empire State Building tetején zártuk. Egész New Yorkot be lehet látni onnan, ráadásul éjszaka kivilágítva... hát szép volt... :)


Viszlát, Amerika! :) Majd még jövök.

Washington District of Columbia

Tegnap megérkeztünk Washington DC-be, a repülőút többnyire rendben ment, eltekintve attól, hogy egy arab család közepében ültem, szóval izgalmas volt... :D Már kezdem megszokni a repülést amúgy, akármilyen nagy reptéren már simán eligazodunk.

A szállás tök jó, egy diákszállás, de a Fehér háztól két utcára vagyunk, szóval elég jó. Meg amúgy minden itt van egy helyen, olyan ez a Washington, mintha egy csomó emlékművet meg híres fontos épületet egybegyűjtöttek volna. Szinte rendes házak nincsenek is, csak óriási épületek.

Szóval tegnap délután még csak sétálgattunk a városban, ismerkedtünk a környékkel, Chinatownban vacsoráztunk, jó volt. :) Ja és este a szálláson találkoztunk két spontánmagyar kisfiúval, ők is táborból szabadultak, hajnalig meséltük, hogy hol mi volt. És eddig azt hittem, hogy nem történt sokminden az elmúlt három hónapban, de amikor elkezdtük mesélni, akkor jöttem rá, hogy mégis történt azért pár dolog...

Ma meg voltunk a Fehár háznál, valakit láttam az erkélyen, tuti Barack volt... :D Persze ott is találkoztunk magyarokkal. Aztán a Washington Monumentnél is. A WM egyébként totál olyan, mint Párizsban az Eiffel-torony. Felmész és látod az egész várost. Raj volt. Meg voltunk egy millió múzeumban, mert azok légkondisak voltak. :D De amúgy érdekes is volt... többnyire. Volt olyan, amit nem igazán értettünk, hogy ez most hogy kerül egy múzeumba. Gondolok itt a plafonról lógó Pikachura, vagy a történelmi múzeumban a gingko biloba fa levelére, ami nekünk konkrétan a házunk előtt van. :D Mondjuk nem lehet egyszerű szegényeknek a kétszáz éves történelmükből ennyi múzeumot csinálni...

Este meg voltunk moziban, Step up 3 háromdében. Először aggódtunk, hogy nem lesz jegy estére, aztán egyedül voltunk az egész moziban... :D De nagyon jó volt, elég jóféle pasi a főszereplő... :D

Holnapra maradt a Capitol, Madame Tussaud, meg még majd amit útközben találunk...

Hungarian chicken goulash

Szóval a felnőttek sokkal értelmesebbek, mint a gyerekek. Elég nekik egyszer elmondani bármit, és még ők köszönik meg, hogy segíthetnek. Ma minden kajánál volt segítségünk, amit nagyon értékeltünk, de sokszor tovább tart elmagyarázni, hogy mit kell csinálni, mint tényleg megcsinálni. Pláne ha közben még cseverészni is akarnak. És ők akartak.

Mondtuk, hogy Magyarországról jöttünk, erre mondta az egyik néni, hogy a fia is ott van Németországban... Ilyenkor olyan szívesen megkérdezném, hogy szerinted mi közünk hozzájuk??

Vacsorára még utoljára csináltunk valami igazán ütőset: paprikáscsirkét zsemlegombóccal és meggyes rétessel... :) Eredeti magyar paprikából, amit ajándékba hoztunk, de aztán inkább úgy döntöttünk, hogy megesszük... Van egy dal, amit akkor énekelnek, ha jó a kaja, és ki kell menni, és megtapsolnak. Na hát most énekelték. :) Az egyik lány mondta, hogy ezek után Magyarországra költözik, és minden nap ilyet fog enni. :D Na raj volt. De nagyon elfáradtunk, pedig este pakolni akartam, mert holnap indulunk Lakamagába, és még el se kezdtem összepakolni. :S De ketten megfőztünk kábé egy lakodalomnyi emberre, azért kicsit jók vagyunk.

Az igazgató azt mondta, visszavár minket jövőre is, mert mindig mosolygunk, és udvariasak vagyunk. Az eszébe se jutott, hogy "ha nem értem amit mondasz, akkor mosolygok, és remélem, hogy nem egy kérdés volt"-alapon mosolygunk... :) Mondtam neki, hogy csak főszakácsnak jövök vissza, főszakács fizetésért.

Holnap még reggelit kell csinálni, mondjuk kidobáljuk a maradék műzlit, aztán egyék. Aztán pakolás, és délután egy 4 órás út Lakamagába, ott alszunk, hétfőn pedig hajnalban megyünk a reptérre. :D:D

Bonajonce

Úristen. Elkezdődött a reunion hétvége, tele van a tábor enyhén idős emberekkel, de nem is ez a lényeg, hanem hogy találtam egy 2008-as évkönyvet, mondjuk azt eddig is tudtam, hogy voltak már itt magyarok, de hogy a konyhán voltak, és ketten voltak, és Panninak meg Áginak hívták őket, pont mint minket, na szerintem az durva. És Panni debreceni... lehet én vagyok? :S

Ja és estefelé ücsörögtünk a szobában, mikor hallottuk, hogy valaki éppen költözik be a motelbe. Bonajonce volt, akit múltkor Bana Jones-nak írtam (jólvanna, több értelmét láttam...) :D Megismert szerintem, mert kérdezte, hogy honnan is jöttem (vagy lehet, hogy az akcentusomból jött rá, hogy valami bibi van...) És énekelt nekünk dalokat meg gitározott, ő is a reunion hétvégére jött. :) Tök aranyos bácsi, vele vagyok a képen, éppen valami olyasmit magyarázott, hogy szeretne ő egér lenni abban a szobában, ahol majd mesélek a táborról. :)

Amúgy ma voltunk bankban, meg walmartban. A bankos kisfiúval addig csevegtünk, hogy elfelejtett ideadni 100 dollárt... hopsz megesik. Mikor szóltam rögtön ideadta. Nem tudom, hogy direkt volt-e, de szerintem tényleg csak nem figyelt, mindenesetre nem ez az első ilyen eset. Walmartban is nagyon okos voltam, kitaláltam előre, hogy mennyit költhetek, és csak kicsivel léptem túl, szóval nagyon büszke voltam magamra. (Na jó, lehet azért mert csak fél óránk volt bent, ami arra elég nagyjából, hogy a bejárattól a kasszáig jussak.) Az igazgatóh.néni vezetett, amitől nagyon izgalmas volt az egész, ugyanis múltkor ő volt az, aki a tornádóestén beragadt a sárba a terepjáróval, és betörte az anyósülésnél az ablakot is... Szóval nem éppen éreztem magam biztonságban az anyósülésen. :S Majdnem elütöttünk pár szarvast meg embert, de végülis túléltük.

Puding levágta tegnap a hajam, mert már chunky volt a vége, de szerintem jó lett, köszi! :)

Holnap chicken gulash-t csinálunk zsemlegombóccal és rétessel... :) Hadd örüljön a sok reunion. Ja mert amúgy Jessica tegnap vacsora előtt érkezett meg, és ma reggeli után el is ment, mert azt mondta, hogy nem bírja itt tovább, mert senki se szereti. :D Nem tudom mit várt, miután mindig kiabál az emberekkel, és ráadásul csak úgy itthagyott minket, hogy majd welcome bulival fogadjuk vagy mi, de nem baj, jobb nélküle.

Bana Jones és a magyar himnusz

Tegnap este CIT ceremony volt. A CIT-kból (Councelors In Training) lesznek majd később a councelorök. Van CIT 1 és CIT 2, és a végén jelképesen kapnak egy üvegcsében a tóban lévő vízből, és a parti homokból... és ha majd kiszárad a tó, akkor a CIT-k visszajönnek és feltöltik. Jaj de szép! :)

Jött Bana Jones, nagyon híres lehet, mert mindenki be volt zsongva. Az egyik councelor már majdnem sírt még mielőtt ideért. :) De amúgy tényleg jó volt, énekelt indiános dalokat, meg dobolt. Meg kihívott pár lányt, akik native amerikaiak voltak, és énekelt nekik. Amúgy utána jobban megnéztem őket, és tényleg indián fejük volt...

Na de valahogy megtudta, hogy mi meg magyarok vagyunk, úgyhogy minket is kihívott, és szabad volt elénekelni a magyar himnuszt. :) Borzasztó volt, nagyon magasan kezdtük, remegett a hangom, szóval áá. :D Az elején még röhögtem, a végére pedig már sírtam, pedig nem is olyan hosszú a himnusz. :) De itt vagyunk három hónapja, és soha senki nem kérte, hogy énekeljük el, ez a bácsi meg idejön és rögtön. Szóval már ez is fura volt, hogy itt annyira leszarja mindenki Magyarországot, mi meg ott élünk basszus. És a bácsitól kaptunk egy-egy plüssmacit. :) Tök aranyos volt.

Meg rájöttem, hogy amíg otthon voltam sose szerettem igazán Magyarországot, nem voltam nagyon büszke arra hogy magyar vagyok, mert most őszintén mire lettem volna? Mert ami ott megy, az kábé egy vicc. De innen nézve pont ezek a vicces dolgok hiányoznak, amiken egyszerre röhög az ország. Például a tornádónak mindenki egy hétig örült, hogy nálunk is történnek ilyen raj dolgok... :):)

Na mindegy, ma meg a gyerekek azt kérdezgették, hogy milyen indiánok vagyunk pontosan, mert a bácsi szerintem csak indián-leszármazottakat szokott énekeltetni... :D Mondtuk, hogy nem indiánok vagyunk, hanem magyarok, erre teljesen összezavarodtak. Szegények.

Jessica visszatért, egész rendes volt ma. Vagy azért mert rájött, hogy sokkal okosabbak vagyunk nála, mivel ketten elvezetünk egy konyhát minden tanulás nélkül, amire ő ki tudja milyen iskolát végzett, vagy lehet azért mert meghalt valakije, és ilyenkor az ember nem szól be minden kis dologért a másiknak. Lényegtelen, legalább holnap tovább alhatunk. :)

SP... kicsit másképp :D

Ha még egy hetet itt kéne maradni, biztos nekimennék az első fának itt az erdőben. Vagy én vagyok egyre hülyébb vagy a gyerekek... De inkább nem én. Egész délelőtt az ebédet csináltam, Shepherd's Pie volt, az darált tehén babbal meg kukoricával összekeverve, rajta krumplipüré és reszelt sajt. Mondjuk alapból fél órába telt mire lecsurgattam a húsról a ládányi vért. Na mindegy, szerintem a végeredmény nem lett olyan rossz, erre jönnek be a gyerekek hogy ők pínátbátör szendvicset akarnak inkább. Esküszöm holnap nem csinálok ebédet hanem kirakok nekik egy zacskó kenyeret, mogyoróvajat meg lekvárt, úgyis állandóan azt akarnak enni, nem értem egyáltalán minek kell főzni.

Na mindegy, már nem sokat kell kibírni, még csütörtökön dolgozunk (mondjuk akkor már Jessica is itt lesz...). Pénteken bankba megyünk meg vásárolni, az jó lesz (remélem Walmartba nem megyünk, mert attól már félek). Aztán még szombaton dolgozunk (akkor már nem gyerekek lesznek, hanem reunion hétvége lesz, vagyis akik régen itt dolgoztak vagy táboroztak, és mostmár felnőttek, ők jönnek majd nosztalgiázni). És vasárnap szerintem elvisznek minket az egyik Girl Scout táborba, amelyik Minneapolis mellett van, mert hétfőn reggel 7-kor indul a gépünk Washington DC-be, ami azt jelenti, hogy legalább 5-kor ott kell lenni a reptéren jaj...

Mondjuk annyira nem sajnáltatom magam, mert nem lesz az olyan rossz, ha már egyszer ott leszünk. :D Szerintem hétfőn először a Fehér Házba megyünk, mert a szállásunk ott van tőle két utcára, meg amúgyis az a legjobb. Mondjuk be nem lehet menni, mert arra valami 11 hónappal előre kell foglalni, az meg már kicsit elmúlt, de nem baj, megnézzük kívülről. Aztán kedden megyünk a Washington Monumentre, az az a nagy rúd a város közepén. :D Tovább még nincs terv, de van pár célpont. :)

Ne fürgyé le

A konyhában ma olyanféle időjárás volt, hogy a padlóra lecsapódott a pára, és olyan volt, mintha felmostunk volna. A légkondit már be se kapcsoltam, mert semmit sem hűt. A mosogatóból egy az egyben kiszállt a gőz minden nyitásnál, és ellepte a konyhát, közben persze nem egy helyben álltam, hanem szaladgáltam össze-vissza, mint valami egér. Estére enyhén folyt rólam a víz. :D

Itt amúgy nem divat a mindennapfürdés, mondjuk mi fürdünk, mert európaiak vagyunk, de a többség nem. Van egy napirend a falon, mindenki feliratkozhat, hogy mikor igényli a fürdőt... na ezen lehet követni, hogy ki mikor fürdött, és hát elég kiábrándító. :S Fúj.

Megkaptuk az utolsó csekkünket is, kicsit kevesebb, mint amire számítottunk. Előszedtük a bőrönd aljából a szerződésünket, nézegettük, és végülis így is lehet értelmezni... meg nem sokkal kevesebb de azért na. Mindenesetre nem sajnálok senkit a Campleadersnél... többet kaptak értem, mint én magam... Persze nem gáz, mert tudtam a feltételeket amikor kijöttem, meg beleegyeztem, de azért azt most sikerült megállapítanom, hogy jóféle pénz gyűlhet oda...