Be nice to the Lunch Lady!

Tegnap délelőtt half day-off-unk volt, vagyis fél szabadnap. Tízkor keltünk, aztán az egész Staff bement Willmarba kisbusszal. Megint a Walmartban voltunk, kép is készült. :D Ez kábé olyan, mintha Debrecenben a Tesco előtt fényképezkednénk... szóval meg lettünk bámulva.

Aztán költöztünk Elk Riverbe, most itt leszünk sokáig, csak hétvégékre megyünk majd vissza a Sandersonba. Tegnap este érkeztünk, még le se szálltunk a buszról, már mondták, hogy siessünk, mert a konyhásnéni egyedül van a konyhában, és nem bírja. Ez megint egy nagy tábor. Le se raktuk a cuccunkat, már mentünk, 10 perc alatt elmagyarázta, mi hol van, és otthagyott minket egyedül. Persze a kérdésekre, hogy a szójatej hol van, meg ilyesmi, nem tudtunk válaszolni. Érdekes volt.

140 ember után kellett mosogatni. Annyira reménytelen volt a helyzet, hogy Liz, a Sanderson és a Singing Hills igazgatója állt be segíteni az edényeket elpakolni. Rendes volt tőle, de így is este 9re végeztünk. Nagyon elfáradtam. A konyhásnéni pólójára az volt írva, hogy Be nice to the Lunch Lady! :D Szerintem tök vicces, nekem is be kéne szereznem egyet.

Amúgy most elég jó helyen lakunk, igaz fél óra séta az erdőben reggelente, de az ránk fér! :) A lényeg, hogy van elektromosság!

A képen Ketchup üzenete látható. :) Igen, én vagyok Pinky, mindenkinek kellett választani egy tábor nevet, és a gyerekek előtt nem hívhatjuk egymást az igazi nevünkön. Gondoltam a Pinky hasonlít a Pankára, és még lehet, hogy ki is tudják mondani. De kiderült, hogy valami kisujjat jelent. :) Na mindegy.